Még mielőtt kielemeznénk a jelenséget, tisztáznunk kell honnan ered a para neve: csap = az átfolyó érzelmek.
Sokunk életében előfordul, hogy évekig nem találjuk meg a szerelmet. Emberek, érzések jönnek-,mennek, de az igazi áttörés még mindig nem érkezett el.
Tegyük fel, hogy végre megismerünk valakit, aki minden erejét bevetve azon munkálkodik, hogy kinyissa a csapot a szívünkhöz. Mi félelmeink legyőzésével és azzal a hittel, hogy vele majd más lesz, átadjuk magunkat az áramlatnak. És megtörténik, a csap elkezd folyni.
Az első para akkor következik be, mikor az ominózus partner megnyitja a csapot. Az érzelmek mellett kitörnek a félelmek is, meglepődünk saját magunkon, hogy képesek vagyunk még ilyet érezni. A félelmek tárgya a csalódás, a viszonzatlan érzések.
Amikor legyőzzük ezen félelmeket és átadjuk magunkat az eseményeknek jön a következő para: párunk szembesül tette következményeivel és néhány hét elteltével rájön, ebből valóban lehet valami. Addig hajtotta a hódítási vágy, hogy bekebelezze szíve választottja érzelemvilágát, de néhány hét elteltével a két léleknek el kell dönteni, hogy közösen folytatják útjukat vagy új társat keresnek.
Valóban létezik, hogy beijedünk egy mélyebb érzéstől? Vagy csak kifogás, mert bizonytalanságunk mögött az a tudat áll, hogy nem őt akarjuk? Vagy egyszerűen megpróbáljuk gondolatainkkal irányítani érzéseinket és mikor rájövünk, nem működik, belezavarodunk?
Talán minden kérdésben benne rejlik a válasz, de a bizonytalanságunk legyőzése lehet a legnagyobb feladat. Sajnos sokszor tapasztaljuk, hogy azért vagyunk megőrülve, akit nem kaphatunk meg. Ez egy eredendően hibás alkatrész a gépezetben. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha könnyen le tudnánk mondani a beteljesületlen érzésekről. De mi van akkor, ha nem mondunk le róla és küzdünk, hiszen a szívünk nem hazudik, úgy is átélhető még a mindent elsöprő szerelem?
És itt jön a harmadik para, amikor is a partner tudatosan elzárja a csapot, míg tisztázza saját érzelmeit. Mi megtorpanunk, nem értjük mi történik. Elkezdődik a férfi-nő játszma és a csapunk eldugulni látszik. Elzárta, de a kezét a csapon tartja, hogy még véletlenül se nyithassa meg más. Bennünk csak gyűlnek az indulatok és az érthetetlen gondolatok.
Talán ebben a jelenségben a legparább, ha az a fél, aki elbizonytalanodott nem tud dönteni. Hol kinyitja a csapot, hol elzárja úgy, hogy közben már átélték milyen is ha mindkettőjükön átfolynak az érzések.
Megoldása:
Egyrészt dönteni kell hamar!
Másrészt, örök optimista hozzáállással, ha túlvagyunk ezeken a játszmákon és rájövünk nem bírjuk egymás nélkül, akkor egy csodás szerelmet élhetünk át.
Ha pedig a bizonytalanság győzedelmeskedett ne hagyjuk, hogy a párunk keze a csapunk közelében maradjon, hiszen az érzéseknek áramolniuk kell! Függetlenül attól kinek sikerül csapunkat kinyitnia!
Ha pedig azt gondoljuk így már senki nem fogja, felejtsük el! Hiszen rájöttünk működik még a csap, így már mások is könnyebben kinyithatják bennünk, nekünk..
